CPU vs. vCPU: A fizikai és virtuális CPU-k összehasonlítása
A CPU-k és a vCPU-k közötti fő különbség az, hogy a CPU-k fizikai jellegűek, míg a vCPU-k szoftveralapú virtuális változatok. A két típusú központi feldolgozóegységek teljesítményük és felhasználásuk tekintetében is különböznek egymástól.
1. különbség: Technológiai alapok
A CPU és a vCPU összehasonlításában a legfontosabb különbség technikai jellegű. A CPU egy számítógépes hardverelem, amelyet általában „processzornak” neveznek. A modern CPU-k általában több maggal rendelkeznek, amelyek között eloszthatják a végrehajtandó folyamatokat.
A vCPU viszont egy számítógépes vezérlőegység szoftveralapú változata. Fizikai formában nem létezik, hanem egy fizikai CPU-n alapul. A követelményektől függően egy klasszikus fizikai CPU-ból több vCPU is származtatható. Bár egy vCPU nem alapulhat több fizikai CPU-n, a vCPU egy fizikai CPU több magját is felhasználhatja.
A virtuális gépekhez (VM) vCPU-k létrehozásához és hozzárendeléséhez a hipervizorok hozzáférnek a rendelkezésre álló fizikai processzorok magjaihoz vagy szálakhoz.
2. különbség: Teljesítmény
A teljesítményt tekintve jelentős különbséget fogsz észrevenni a vCPU-k és a CPU-k feldolgozási teljesítménye között. Ez annak köszönhető, hogy a vCPU-k szigorúan véve a CPU szoftveralapú alegységei. Ha egy vCPU-t és egy CPU-t azonos órajellel (gigahertz) hasonlítunk össze, a virtualizált változat nem olyan erős, mint hardveres megfelelője. Ez részben annak köszönhető, hogy a fizikai CPU-val való koordináció időt igényel. Bár ez az idő gyakran elhanyagolható, különösen igényes feladatok végrehajtása során már észrevehetővé válik.
Ezenkívül a fizikai CPU az al-magokkal és szálakkal több utasítást vagy folyamatot is közvetlenül és egyszerre képes feldolgozni. Ehhez a vCPU-t további vCPU-kkal kellene kiegészíteni, ami végül elég problémás lehet. A vCPU-k számának növekedésével a különböző folyamatok időbeli végrehajtásának szabályozása egyre bonyolultabbá válik a CPU-ütemező számára. Az ebből adódó várakozási idők miatt a virtuális CPU-hálózat teljesítménye nem használható ki teljes mértékben.
3. különbség: Alkalmazási terület
A CPU-k a klasszikus számítógépek szíve. Megfelelő számítási teljesítmény nélkül a PC-k nem lennének képesek olyan sokféle feladatot elvégezni, mint például a játékok, a streaming, a kép- és videószerkesztés, valamint a számítások. A fizikai CPU-kat számos más mindennapi eszközben is használják, például kávéfőzőkben, mosogatógépekben, hűtőszekrényekben és természetesen okostelefonokban és más mobil eszközökben.
A vCPU-k a virtualizált környezetek központi számítási komponenseinek szerepét töltik be. Számos felhasználási forgatókönyv lehetséges a saját operációs rendszerrel rendelkező virtuális gépek esetében is. Különösen népszerűek a tesztkörnyezetek és a szerver/alkalmazás-tárolás, például adatbázis-szerverek, felhőalapú tárolás és virtuális magánszerverek (VPS). Itt egyértelművé válik, hogy nem annyira a CPU és a vCPU közötti különbség a fontos, hanem inkább az, hogy a fizikai és a virtualizált számítási teljesítmény hogyan tud egymással kölcsönhatásba lépni. Az alapul szolgáló fizikai CPU több virtuális környezet alapjául szolgálhat, amelyek több felhasználó számára egyszerre futnak. Ez teszi a vCPU-kat olyan érdekesekké a szolgáltatók és a felhőszolgáltatásokat használók számára.
Hogyan alakítják át a CPU-kat vCPU-kká?
Ha a számítógép fizikai CPU-ját szeretné felhasználni egy vagy több virtuális gép vCPU-jainak biztosítására, a következő képlet segítségével megközelítőleg kiszámíthatja a biztosítható vCPU-k számát:
(Szálak x Magok) x Fizikai CPU-k száma = vCPU-k száma
Például, ha négy magos és nyolc szálas CPU-t telepített, akkor legfeljebb 32 vCPU-t biztosíthat:
(8 szál x 4 mag) x 1 = 32 vCPU
Néhány egyszerű lépéssel bármikor megtudhatja, hogy a CPU-ja hány maggal és szálakkal rendelkezik. Ha Windows PC-n dolgozik, kövesse az alábbi lépéseket:
- A Ctrl + Shift + Esc billentyűkombinációval nyissa meg a Feladatkezelőt.
- Kattintson a Teljesítmény menüre.
- Itt talál egy listát, amely tartalmazza a magok, a logikai processzorok (szálak) és a foglalatok (fizikai CPU-k) értékeit.
Ha Linux operációs rendszert használ, a CPU-információkat a terminálon keresztül, a következő paranccsal tudja meg:
lscpu